A 75 éves Vidovszky László köszöntése

kep1

Az 1944. február 25-én Békéscsabán született, Erkel- (1983) és Bartók–Pásztory-dijas (1992), Érdemes Művész (1996) és Kossuth-díjas (2010) komponista, Vidovszky László, a magyar kortárs zeneszerzés egyik kiemelkedő alakja, akinek művészetére a rendkívüli sokoldalúság és nyitottság a jellemző, melyet Pécs zenei és művészeti élete is kamatoztatott.

Tanulmányait 1959-ben a Szegedi Konzervatóriumban Szatmári Gézánál kezdte, majd 1962–67 között Farkas Ferencnél folytatta a Budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1970–71-ben Párizsban a Groupe des Recherches Musicales kurzusait és Olivier Messiaen zeneszerzésóráit látogatta. Pályáját 1970-ben kezdte: egyik alapítója volt a kortárs magyar zenei életben meghatározó jelentőségű budapesti Új Zenei Stúdiónak, melynek tagjaként részt vett műveinek külföldi előadásában és számos kortárs külföldi zeneszerző műveinek magyarországi megszólaltatásában, főként, mint zongoraművész.

Tanárként 1972–1984 között zeneelméletet tanított a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola budapesti tanárképző tagozatán, 1984 óta a Pécsi Tudományegyetemen, melynek 1996-ban alapított Művészeti Karán az első dékán volt, 1999 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is tanít. Mindegyik színtéren generációkat nevelt – és nemcsak zeneszerző növendékeit – a modern zene és gondolkodásmód hívévé.

Zeneszerzői munkásságára Olivier Messiaen, John Cage és – a számítógép által vezérelt, úgynevezett MIDI-zongorára komponált művek esetében – Conlon Nancarrow hatottak leginkább. Cage-től a zenei gondolkodásmód szabadságát, Messiaentól a kompozíciós kidolgozás precízitását és egyfajta hangzásideál iránti elkötelezettséget vett át, mindezt egy sokszínűségében is jól felismerhető egyéni hangvétel jellemzi, melyből a kísérletező, felfedező kedv sem hiányzik.

Főbb művei (több mint 100 – közte elektroakusztikus és audiovizuális – alkotás közül):

  • 1972: Autokoncert – két előadóra és felfüggesztett hangszerekre
  • (Ez volt első Pécsett is előadott műve az Új Zenei Stúdióval 1976-ban)
  • C+A+G+E music N. 2 – 3 zongorára (Kocsis Zoltán, Schiff András, Rohmann Imre játszotta)
  • 1975: Schroeder halála – preparált zongorára (1992-ben Pécsett a szerző is előadta)
  • 1979–82: Szóló obligát kísérettel – szabadon választható szólóhangszerre és kíséretre
  • 1980: Hang-Szín-Tér – audiovizuális installáció 127 színezett sípra

(Feleségével, Keserű Ilona festőművésszel közösen készített alkotás)

kep2

  • 1980–81: Nárcisz és Echo – opera egy felvonásban
  • 1983: Romantikus olvasmányok (1986 Pécs: magyarországi bemutató, Breitner Tamással)
  • 1984: 190 (A 180-as Csoport számára, akik 1985-ben Pécsett is előadták)
  • 1988–96: Etűdök MIDI-zongorára (4 füzet – Pécsett is megszólaltak részletei)
  • 1992: A Sevillai Világkiállítás (Expo ’92) Magyar Pavilonjának zenéje
  • 1994: Más Gymnopédiák I–III. – zongorára
  • 1996: Ady Endre: A fekete zongora – MIDI-zongorára, hárfára es vonószenekarra
  • 1997: Black Quartet – ütőhangszerekre; Fuvola-zongora szonáta (2004-ben Pécsett
  • Gyöngyössy Zoltán és a szerző is előadta 60. születésnapi koncertjén)
  • 2000: Zwölf Streichquartette (2001-ben a Sopianae Vonósnégyes mutatta be Pécsett)
  • 2001: Hegedű-rádió szonáta – hegedűre és táskarádióra
  • 2002: Három magyar – zongorára és vonósnégyesre

Filmzenék: Bódy Gábor: Psyche stb.; Színházi zenék: Nádas Péter: Találkozás (1980) stb.

(1989-ben „az év drámája” címet nyerte a Pécsi Harmadik Színház és a PNSZ előadása)

Vidovszky László művészetére a mindig megújulni kész és képes sokoldalúság a legjellemzőbb, amely azonban nem fordít hátat a zenetörténeti múltnak sem, hanem azt egy modern formanyelvvel megszólaltató, magasabb szinten integrálni képes alkotói pálya részévé teszi.
50. születésnapján – Weber Kristóf pécsi zeneszerző szervezésében – és 60. születésnapja alkalmából Pécs zenei életében kimagasló jelentőségű kortárs zenei koncert volt. Weber Kristóf 1997-ben „Beszélgetések a zenéről” címen interjúkötetet készített Vidovszky Lászlóval.

kep3

Középiskolás korom végén, a Magyar Rádióban hallott első műveitől kezdve engem is a sokirányú, a zenetörténeti hagyományokat is felidéző nyitottság ragadott meg Vidovszky László műveiben és munkásságában. Elsőként talán az 1972-ben komponált John Cage amerikai zeneszerző nevére utaló C+A+G+E music című művének Kocsis Zoltán, Schiff András es Rohmann Imre játszotta rádiós felvételét hallottam, s ez a mechanikusnak tűnő, megszerkesztettségében is jól hallhatóan „életteli” repetítív zene akkori zenei tudás és élménybeli tapasztalataimat maximálisan kitágító „szemléleti és érzéki hatást” ért el. Hasonló hatással volt rám a Renorand című elektroakusztikus darab, melyben a Kis Ina és Orbán László által előadott énekszólamban az elektronikán keresztül „szaggatottan” megszólaló, az egész műben a reneszánszt idéző hangvétel átütő ereje ragadott meg. Most egy lemezen megjelent Vidovszky-művet, a Kettőst halljuk.

 

Minden addigi tapasztalatomat felülmúló élmény volt Vidovszky László tevékenységével kapcsolatban egy 1976-ban, a pécsi Ifjúsági Házban megrendezett Új Zenei Stúdiós hangverseny. Ezen társai, Jeney Zoltán, Sáry László művei mellett – melyben maga mint zongorista működött közre – előadásra került az 1972-ben megalkotott Autokoncert című, két előadóra és felfüggesztett hangszerekre „kitalált” mű, mely egész filozofikusságával, harsányságtól mentes humorával, ötletességével nemcsak rám és a korabeli pécsi közönségre hatott, de még olyan idősebb kortárs zenei nagyságra is, mint Kurtág György, amint ezt egy vele készített interjúban említette. Ami egyébként a folyamatosan lezuhanó hangszereket illeti – melyeket egy a Kék Duna keringőt játszó zenélő doboz is „kiegészít” –, Pécsett egy „optimista” verzió született. A pódium közepén álló nagydob fölött lógó ütő ugyanis – mivel az őt tartó zsineg nem tudott elszakadni – nem zárta le lezuhanásával a darabot, hanem lebegően „a levegőben hagyta”, ami emlékezetem szerint némi bosszúsággal vegyes derültséget keltett a két előadóban, Vidovszky Lászlóban és Wilheim Andrásban.

A koncertet követően – ekkor még nem, mint rádiós – kérdeztem a komponistát addig általam megismert műveiről, aki rendkívül szimpatikusan szerényen válaszolt kérdéseimre,

melyek közül különösen a lemezfelvételek fontosságáról szólóra adott „ez nem olyan fontos számomra” volt a legmeglepőbb, de egyben az elő előadói gyakorlat fontosságát hangsúlyozó szemlélet révén, még most, így utólag is, egyben a legérthetőbb is.

Később rádiós riporterként, és a Pécsi Rádió zenei szerkesztőjeként kerültem kapcsolatba Vidovszky Lászlóval. Előbbi minőségben elsőként egy nem miattam kudarcos, meghiúsult interjú az első, ami eszembe jut, melyet az 50. születésnapját ünneplő, 1994. áprilisi koncerthez készítettem volna interjút a Pécsi Rádiónak. Vidovszky László azonban azzal hárította el az interjút, hogy miután megtudta, hogy Pécsi Rádió a Magyar Rádióhoz tartozik, s az anyaintézménnyel művei játszásának letiltásáig menő bojkottban állt, az akkori, Csúcs László által vezetett Magyar Rádióval nem kívánt még ilyen módon sem kapcsolatba kerülni. Megértettem, s így Weber Kristóffal, a koncert szervezőjével készítettem egy rövid interjút.

Jóval később, a bojkott feloldása után azonban egy az Új Zenei újság szerkesztője, kovács Sándor által engem felkérő interjúra már igent mondott, melyben Olivier Messiaenhez fűződő kapcsolatáról beszélt készségesen. Arra pedig külön büszke vagyok, hogy Zwölf Streichquartette (12 vonósnégyes) című, mintegy háromnegyed órányi művének 2001-es ősbemutatója előtt, annak főpróbáját végighallgatva beszélt új művéről elsőként nekem, a Pécsi Rádió mikrofonja előtt.

De hasonlóképp szívesen állt mikrofon elé akkor is, amikor az általa is tisztelt ifjú zeneszerző kollégát, Weber Kristófot 50. születésnapja alkalmából köszöntő, a Civil Közösségek Házában megtartott koncerten kértem tőle interjút.

Külön megtiszteltetés volt, hogy amikor a Kortársművészet – Pécs című kötet számára, illetve később a 2010-ben megjelent Pécsi concerto című, Ivasivka Mátyással közösen írott könyv számára készítettem összeállítást pályájáról, ezt rám bízta, s annak elkészülte után jóváhagyta azt.

Ami a zenei szerkesztői kapcsolatot illeti Vidovszky Lászlóval műveinek nem túl gyakori pécsi előadásainál mindig úgy rendelkeztem, hogy ha lehetett, akkor ezeket az alkalmakat, mind rögzíthessük a Pécsi Rádió archívuma számára. Így az 1992-es nyári zenei fesztiválon a Művészetek és Irodalom Házában az Ő előadásában vettük fel – Kircsi László és Weber Kristóf preparátori közreműködésével – a Schroeder halála című ikonikus zongoraművét, melyet most a 2018-as szombathelyi Bartók Fesztiválról idézünk, Balog József zongoraművész szólójával.

1995-ben, az egy évvel korábban Iván Katalin által ősbemutatóként Pécsett előadott Más Gymnopédiák című művét Nádori Lídia előadásában rögzítettük. 2001-ben pedig a Sopiane Vonósnégyessel (Erdélyi Zoltán, Mátyás Jolán, Murin Jaroszláv, Janzsó Ildikó) a 12 vonósnégyest 2004-ben, az őt 60. születésnapján köszöntő tanítványi koncert végén a Gyöngyössy Zoltánnal közösen előadott Fuvola-zongora szonátát, és 2008-ban a Hamar Zsolt vezényelte, a Pannon Filharmonikusok által pécsi bemutatóként előadott „Kilenc kis Kurtág György köszöntő korál kamarazenekarra” című művet.

Egyébként arról sem szabad megfeledkezni, hogy az 1985-ben komponált Vidovszky László művet, az ősbemutatóként Eötvös Péter által Svájcban előadott, Romantikus olvasmányok című alkotást, Breitner Tamás vezényelte el magyarországi bemutatóként 1986. október 13-án a POTE Aulában, a Pécsi Szimfonikus Zenekar élén.

A 2019. február 25-én 75. születésnapját ünneplő Vidovszky Lászlót, február 23-án, szombaton este 6-kor a Kodály Központban köszönti ünnepi koncerttel a Pannon Filharmonikus Zenekar. A felhangzó művek a következők:

  • 1.: Futaki ének (Inventor rutili) – az Etüdök MIDI-zongorára c. sorozatból
  • 2.::Praeludium & Walzer – az Etüdök MIDI-zongorára c. sorozatból
  • 3.::Fées – a Promenade c. műből
  • 4.: 5. vonósnégyes – a Zwölf Streichquartette c. műből
  • 5.: Gymnopédie – a Páros c. műből
  • 6.: Sarabande & Air – a Páros c. műből
  • 7.: Nárcisz és Echó
  • 8.: Bevezetés, Minuet, Frottage, Mazurka, Trailer – az Orkesztrion c. sorozatból

A közreműködő muzsikusok:

Bánfalvi Zoltán, Deák Márta, Morvai Ágnes – hegedű; Murin Jaroszláv – mélyhegedű; Aubrecht Dénes – klarinét; Janzsó Ildikó – gordonka; Arnóth Zoltán – klarinét; Gárdai Viktória – fuvola; Solymosi Péter – trombita; Góth Tamás – ütőhangszerek; Hodozsó György – zongora ;Varga Donát – Nárcisz; Balogh Eszter – Echó; Szakács Ildikó – Nimfa; Hámori Szabolcs – Sírásó;A Zefír Nőikar; Vezényel: Dobszay-Meskó Ilona

Mi most Nárcisz és Echó című egyfelvonásos operájának részletével köszöntjük a 75 éves Vidovszky Lászlót.

Fotó:internet

Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

A 75 éves Vidovszky László köszöntése

– Klikk a nagyobb mérethez! –


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc