A 70 éves Papp Zoltán zeneszerző, karmester és zongorista köszöntése

(A jelenleg Komlón élő Papp Zoltán Pécsett a Színház téren)

            A nálam bő hat évvel idősebb Papp Zoltán nevét először Ivasivka Mátyás révén ismertem meg, amikor a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium vegyes karában énekelve valamikor 1971-72-ben előadtuk a Christian Morgenstern versére írt 3 kórusművét, s különösen a ha jól emlékszem cikluszáró „Volt egyszer egy léckerítés” című ragadta meg már akkor is figyelmemet.

            Aztán néhány évvel később akkor hallottam róla, amikor már a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozva a 70-es évek végén előadták „A koldusoperát”, melyhez a korabeli tradíciókat is felidézve Papp Zoltán, mint zenei vezető az 50-es, 60-as, 70-es évek magyar korabeli dalaiból válogatott. Így került be a tavaly év végén,85 éves korában elhunyt Loránd István zeneszerző (1933-2018) és Balassa Árpádné (B. Radó Lili 1896-1977) író és költő, „Mint a mókus fenn a fán” kezdősoráról ismert, Vidám úttörő című dala is. Nos, az egyik alkotó, legjobb tudomásom szerint a komponista, megreklamálta az engedélye nélkül történt felhasználást, egyedüliként a többi érintett közül.

Nógrádi Róbert színházigazgató az ifjú zenei vezető mellé állva, talán azért is, mert nagy sikere volt a „kortársiasított” dalválasztásnak, engedélyezte az utólagos kifizetést, azonban csak a színház pénztárában! Így legjobb tudomásom szerint le kellett utazni a fővárosból a hivatalosan kiutalt 7 Forint 20 fillérért.

            Aztán a harmadik „széria”, amikor már rendszeresen találkoztam Papp Zoltán nevével, sőt Vele is személyesen, az a Pécsi Rádióhoz kerülésemet követő, 1984 utáni időszak, amikor mint karmestert is láthattam, hallhattam, kisebb-nagyobb interjúkat, beszélgetéseket készíthettem vele, s néhány művével kapcsolatban művész- és muzsikustársaival is beszélhettem Róla. A három testőr című musicalje volt az a reveláció erejével ható munkája, ahol Gárdos Péter rendezésével kiemelten is nagyon nagy hatást gyakorolt rám rendkívül humoros zenei vénája, melyről majd még alább írok.

S akkor most lássuk, miként írtam róla Ivasivka Mátyással közös Pécsi concerto című könyvünkben.

            Az 1949. január 5-én Baján született, de egy éves kora óta Pécsett elő zeneszerző és karmester, a Pécsi I. sz. Gyakorló Általános Iskolában kezdte zenei tanulmányait (zongora–cselló szakon), majd 1963–67 között a Pécsi Művészeti Gimnáziumban és ezzel párhuzamosan a Konzervatórium (Zeneművészeti Szakiskola) zeneszerzés szakán, Kincses József növendékeként folytatta. 1967–68 között Budapesten a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Sugár Rezső zeneszerzés-növendéke volt, majd 1968–73 között a Zeneakadémián (Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán) Farkas Ferenc professzornál tanult zeneszerzést. 1971–76 között a KISZ Központi Művészegyüttes Egyetemi Énekkarának korrepetitora, s egyéb részlegeinek is (Tánckar, Irodalmi Színpad, Rajkózenekar stb.) ún.„házi” zeneszerzője, s egyben a szófiai, majd a berlini Világ Ifjúsági Találkozók zenei főmunkatársa volt.

            1971–77 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola „zenes színpadi” óraadó tanáraként dolgozott Békés András, Kerényi Imre és Horvai István osztályaiban. 1974–76 között a Komár László révén is ismert Scampolo zenekar zongoristája volt. 1977–2002 között a Pécsi Nemzeti Színházban mintegy félszáz operett, musical, zenés játék karmestereként dolgozott, s 1994-ben itt mutattak be A három testőr című musicaljét. 1999-ben a Pécsi Nemzeti Színház Nívódíjjal, a Pécsi Szimfonikus Zenekar pedig Amtmann Prosper-díjjal ismerte el munkásságát. 1994–98 között a szekszárdi nemet színház, a Deutsche Bühne zenei vezetője volt, Frigyesi András, majd Dávid Zsuzsa irányítása alatt. Ebben az időszakban nyaranként sok német nyelvű operett-előadás dirigálását bízták rá a Balatonon: Siófokon és Hévízen.

            2001 óta a New York-i Living Arts Inc. Broadway leszerződtette karmestereként (zeneigazgatójaként), a Porgy és Bess című Gershwin-operát – amerikai énekesek és magyar zenekar (kezdetben a Pécsi Szimfonikusok) közös produkcióját – vezényelni. A 400 előadást a világ 5 kontinensének számos országában hallhatták (Kanada, Egyiptom, Izrael, Hongkong, Kína, Szingapúr, Nagy-Britannia, Írország, Portugália) és az Edinburgh-i Fesztiválon, az USA 50 államának nagyvárosaiban, vagy például Ausztrália es Új-Zéland operaházaiban-koncerttermeiben volt látható-hallható.

Papp Zoltán 2004 novembere óta vezette a Pécsi Ifjúsági Központ Szivárvány Musical Stúdióját.

            Zeneszerzői munkásságának kiemelten fontos területe az úgynevezett alkalmazott zene, a színpadi és film kísérőzenék világa. Filmzenét irt Lányi András Segesvár (1974), Valaki figyel (1984) és Az új földesúr (1988) filmjeihez, kísérőzenét írt a Pécsi Nemzeti Színház, a Harmadik Színház, a Bóbita Bábszínház és sok más színház számára is.

            Jelentősebb színpadi művei, A hetvenkedő katona, a Drog, a Murányi kaland, a Két úr szolgája, A három testőr a PNSZ, a Deutsche Bühne, a Harmadik Színház, a Horvát Színház, a szabadkai, zágrábi, viroviticai és más színházak műsorára kerültek. Szerzőtársai között ott találjuk Sztevanovity Dusánt, Moravetz Leventét és Váradi Szabolcsot is.

            Papp Zoltán írt hangszeres darabokat zongorára (Colori per pianoforte [1968]: Donatella Failloninak ajánlva), fuvolára (Improvizáció fuvolára – Kollár Anikónak ajánlva, József Attila „Óda” című versére), oboára, klarinétra és fagottra (utóbbiak között több az ezredfordulót követő években a pécsi Weidinger Imre Nemzetközi Fagottverseny „kötelező” műve volt). Írt fúvósötösöket a Mecsek Fúvósötös felkérésére (Divertimento–fúvósötösre – „Szvit Prokofjev után” (1970), Pamflet – I’m Sorry, Mr. Beethoven (1989)), utóbbit a Mecsek Fúvósötös egy Beethoven emléke előtt tisztelgő holland rádióműsor, az amszterdami és a hilversumi rádió „Für Elise” című műsorának felkérése nyomán rendelte meg Papp Zoltántól Szkladányi Péter. A később a műsor szignáljává lett mű az egyik népszerű „slágere” lett az együttesnek. Írt kórusműveket (közte a Japán szvitet, melyet a pécsi Nagy Lajos Gimnázium Leánykara és Orff-zenekara mutatott be, 1968-ban, Ivasivka Mátyás vezényletével, s melyhez később Carl Orff írt ajánló, a művet méltató sorokat), sanzonokat (pl. Ködben címmel Pál József versére Domján Editnek, akinek önként vállalt halála miatt Császár Angéla énekelte rádiófelvételre 1973-ban), dalokat (többek között a kortárs magyar költőnő, Karafiáth Orsolya verseire). 2007-ben írott Ave Maria Nuova című kompozícióját Sabina Puertolasnak, a Jose Carreras pécsi koncertjén fellepő argentin–spanyol szoprán világsztárnak ajándékozta, aki azóta is gyakran énekli hangversenyein.

            Kompozíciói – a hazai bemutatók mellett – elhangzottak német, osztrák, orosz, brit, holland, bolgár, olasz, amerikai és venezuelai koncerttermekben és rádiófelvételeken is.

            Papp Zoltán zeneszerzői stílusát jó értelemben vett ironikus humorgazdagság és életteli hangvétel jellemzi, melynek alapját a dallam, a ritmikai változatosság és a műhöz adekvát, sokszínű hangszerelés képezi. Ebből a sokszínűségből adott gazdag és hatalmas közönségsikert aratott válogatást 1999. január 5-i pécsi nemzeti színházi, 50 éves születésnapját köszöntő szerzői estje. Itt a zongoristaként közreműködő szerző mellett fuvolistaként fellépett akkor 17 éves lánya, Papp Szilvia – aki azóta pécsi főiskolai tanulmányait követően fuvolatanár lett –, Zalay Lídia operaénekes, aki egy-egy Makay Ida- és Bertók László-versmegzenésítést adott elő. A komolyabb hangvételű Keletre néz című Bertók-vers megzenésítését jól ellenpontozta a Stenczer Béla által előadott Mikor a mohácsi csata elveszett című Bertók-vers iróniáját jól felerősítő, többek között a „Rákóczi indulót” parodisztikusan felidéző zene. De a Ciszterci Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziuma vegyes kara által Ivasivka Mátyás vezényletével előadott Három akasztófadal Christian Morgenstern verseire című – korábban általuk bemutatott – Papp Zoltán-mű is újabb színeit mutatta fel a gazdag zenei palettának, miként a fentebb már idézett Japán szvit is a 30 evvel korábbi ősbemutató frissességével hatott a szerzői est közönségére.

            1994 februárjában a Pécsi Nemzeti Színházban bemutatott, Dumas regénye nyomán Váradi Szabolcs verseire komponált, Gárdos Péter által rendezett A három testőr című musicaljében olyan sok zenei idézetet és paródiát rejtett el, hogy amikor az általa vezényelt felvételt a Pécsi Rádió számára archiváltam, megkértem rá, hogy dalonként regisztrálja a felhasznált zenetörténeti „örökséget”, melyek száma meghaladta a harmincat. Händel Messiásának Halleluja kórusától Haydn Csalogányán át a Marseillaise-ig, vagy az Egy férfi és egy nő című Francis Lai örökzöldig terjedt a műfaji és korskála, nem is szólva róla, hogy egy önálló „operaparódia”-blokk is belekerült

a rendkívül vérbő humorú és hangulatú műbe, melyet sajnos csak abban az évadban láthatott az ilyenfajta vidámságra pedig később is kiéhezett pécsi közönség.

Említsünk meg legalább néhány szereplőt a kitűnő produkcióból: Besenczi Árpád, Albert Gábor, Nádházi Péter, Újláb Tamás, Fillár István.

            Papp Zoltán zeneszerzői munkásságával kapcsolatban a Csorba Győző Könyvtár Zeneműtárában is megtalálható, Ivasivka Mátyással közösen írott Pécsi concerto című könyvünk róla szóló fejezetét, valamint a könyvhöz mellékelt dupla CD-n található tíz mű hangfelvételét ajánljuk Tisztelt Olvasóink figyelmébe, akiknek most egy olyan egyveleggel kedveskedünk, mely 2013-as, Őt köszöntő, a Szivárvány Musical Stúdió közreműködésével adott koncerten készült.

            Isten Éltessen Kedves Papp Zoltán!

Fotó: internet

                                                                Kovács Attila

                      Amtmann Prosper- és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc