A 45. Zenei Világnap elé

A Zene Világnapjának ötlete Yehudi Menuhin (1916-1999), világhírű zsidó származású amerikai hegedűművészben merült fel, aki 1975-ben a Nemzetközi Zenei Tanács elnökeként fogalmazta meg ezzel kapcsolatos legfontosabb gondolatait, hangsúlyozva, hogy „október 1-jén az emberek legmélyebb érzéseiket és legszebb reményeiket juttatják kifejezésre. … Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg a közösségnek, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással.”

Ennek az egyetértésnek egyik csodálatos példája volt, hogy már 1958-ban tökéletes összhangban együtt tudott muzsikálni Johann Sebastian Bach d-moll kéthegedűs versenyművében a 20. század két talán legnagyobb hegedűművésze, az szovjet-orosz David Ojsztrah (1908- 1974) és az amerikai Yehudi Menuhin, akiket a Francia Rádió kamarazenekara kísért, Pierre Capdeville vezényletével.

Menuhin terve már 1975-ös megvalósulását követően inspirálta az európai muzsikusokat is, hogy legyen egy másik ünnepi zenei esemény, melyet a nyár első napjához kapcsolódva, június 21-ére álmodtak meg. Az ötletadó Maurice Fleuret zenetudós volt, s az 1982-től a „Zene Ünnepe”, vagy hivatalosan a „Zene Európai Ünnepe” néven Franciaországból elindult mozgalom Menuhinnak az utcákon és tereken megvalósuló muzsikálás gondolatát követve „Az Élő Utcazene Ünnepeként is ismert lett.” Mi magyarok büszkék lehetünk rá, hogy a „Zene Európai Ünnepének” chartáját Budapesten írta alá 1997-ben 12 európai ország 16 városa.

De térjünk vissza Menuhin az I. Zenei Világnapra írott gondolataihoz:

„Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt. Örülnék, ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként az utcákon és a tereken muzsikálnának énekesek, kórusok, dzsessz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói. Ehhez hasonlót már láthattunk néhány városban: San Franciscóban például, sőt a zajos New Yorkban is a legforgalmasabb útkereszteződéseknél a járókelőknek a Manhattan és a Julliiard Zeneiskola fiatal hallgatói játszottak. … A régi holland orgonatekerőket, nápolyi tenoristákat, az énekmondókat és a trubadúrokat juttatták eszembe, és azt, hogy e hagyományokat érdemes újra életre kelteni.”

Ha már a dzsessz is szóba került következzék egy olyan dzsessz ihlette mű, melyet az a tavaly 100 éve született Leonard Bernstein komponált, Prelúdium fúga és riffek címen, aki az amerikaiak mellett a világ ifjúságát is az értékes és a könnyedebb hangú komolyzene híveivé nevelt,

Hangversenyek fiataloknak című sorozatával.

Végezetül emlékezzünk meg arról, hogy Yehudi Menuhin 1975-ben felkérte a korszak legnagyobb élő zeneszerzőjét, Dmitrij Sosztakovics (1906-1975) szovjet-orosz zeneszerzőt, hogy írjon üzenetet az I. Zenei Világnapra. Sosztakovics megírta szinte ars poetica szerű hitvallását, azonban annak nyilvánosságra kerülése, október 1-je előtt szűk két hónappal meghalt. Zenéje azonban ma is változatlan, sőt egyre inkább növekvő sikerrel él közöttünk. Bizonyítja ezt 1938-as 2. Jazz szvitjének szinte világslágerré lett örökzöldje, a 2. keringő videó klipjét, melyen André Reiux és zenekara adja elő a művet a hollandiai Mastrichban, több mint 57 millióan (!!!) nézték meg a legnagyobb videó megosztón.

Mielőtt Tisztelt Olvasóink is megtekintenék, álljon itt Sosztakovics Zenei Világnapra írt üzenetének rövid részlete:

„Hozzon a muzsika boldogságot az emberiségnek, gazdagítsa szellemi életét, segítsen az emberiségnek a szenvedés könnyebb elviselésében s a földi élet örömének aktívabb és teljesebb átérzésében.”.

fotók: internet

Kovács Attila

Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc