Papp Márta: Orosz kerékvágás – Tanulmányok az orosz zenéről

            Mostani ajánlónkat némi szubjektivitás is inspirálta, lévén, hogy az idén májusban 70 éves korában elhunyt kiváló zenetörténész és fővárosi rádiós zenei szerkesztő, Papp Márta kollégája lehettem, mint akivel a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának – a köznyelvben csak Pécsi Rádióként emlegetett intézménynek – zenei szerkesztőjeként rendszeresen kapcsolatot tartott a pécsi zenei élet jelentős eseményeiről készített és küldött riportok és zenei összeállítások készítőjeként.

            Papp Mártának, mint az orosz zene egyik leg(el)ismertebb hazai tudósának csaknem három és fél évtizedes munkásságát foglalja össze, vagy szerényebben fogalmazva, nyújt belőle reprezentatív válogatást az 1983-2017 között zenei folyóiratokban, könyvekben és rádióelőadások formájában közzétett tanulmányokból Ignácz Ádám által szerkesztett „Orosz kerékvágás” című, 2018-ban megjelent könyv. Címadó írásában – az orosz népdalról, dalról, románcról szóló tanulmány után – Glinka Scherzójától Borogyin Közép-Ázsiábanjáig vezeti el az orosz zene iránt érdeklődő olvasót a szerző.

            S ha már Borogyinnnál tartunk róla is olvashatunk egy 20 oldalas tanulmányt, melynek beszédes címe is sok mindent elárul erről a különös komponistáról: „Az ismeretlenség homályát kedvelő zeneszerző vagyok”. Ezt követően egy másik orosz zeneszerző-óriás, a hangszerelő-zseniként számon tartott, Nyikolaj Rimszkij-Korszakovról olvashatunk két írást, az elsőben „Művészi értelemben gyanús alakká váltam” címmel egy portrét, majd pedig „A megoldás nélküli rejtély” címmel Rimszkij-Korszakov és Semaha cárnője alcímmel a komponista életműzáró Aranykakas című operájáról közöl érdekes tanulmányt Papp Márta.

            A könyv legrégebbi írása, az 1983-ban írott Liszt és Muszorgszkij, a két zeneszerző kapcsolatának valódi és hamis dokumentumait veti össze. Az ezt követő „A Háztűznéző esete” című,

a nemzetközi zeneirodalomban is kuriózumnak számító írás pedig Muszorgszkij operatöredékének két verzióját hasonlítja össze.

            Papp Márta könyvének központi része az a négy tanulmány, melyet a Muszorgszkij-specialistaként ismert zenetudós a Borisz Godunov című operáról írt. Ezekben részletes alapossággal szól a Borisz két szerzői változatának és későbbi átdolgozásainak problémáiról, a híres filmrendező, Andrej Tarkovszkij rendezte Borisz Godunovról, „Eredeti Boriszok” címmel Muszorgszkij operájának felvételeiről, végezetül pedig egy 2017-es kéziratos vázlatban a Borisz Godunov zenéjének különösségeiről.

            Papp Márta az orosz zenéről szóló könyvét az az 1991-es tanulmány zárja, mely Szolomon Volkov „Sosztakovics Testamentuma” című, híres és elhíresült könyvéről szól, s rövidségében is maximális tárgyilagossággal tárja fel a könyv és a zeneszerző óriás a sztálini rendszerrel kapcsolatos apokrif emlékiratainak hitelességét és jelentőségét.

            Mi most Muszorgszkij Borisz Godunovjának kétfajta Koronázási jelentét ajánljuk meghallgatásra és tekintésre: az „eredeti”, Rimszkij-Korszakov által hangszerelt verziót, egy 1978-as, a Moszkvai Bolsoj Színházban rögzített felvételről, melyen Jevgenyij Nyesztyerenko énekelte a címszerepet, majd pedig Dmitrij Sosztakovics 1940-es hangszerelésének holland koncertfelvételét, James Gaffigen vezényletével.

 

 

                                                                                              Kovács Attila

                                               Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

Korábbi hírek
Későbbi hírek

© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc