2017. március – Timur Vermes: Nézd ki van itt

Ahogy azt előre lehetett sejteni Timur Vermes Nézd ki van itt című regénye felkavarta az indulatokat. Kijelenthető, hogy mindenkinek alapvetően elismerő véleménye volt a műről, fontosnak, egyedinek, szokatlanságában érdekesnek tartotta, de más-más szempontból. Pont ezért volt kiváló alapanyag egy tartalmas, otthoni továbbgondolásra érdemes beszélgetéshez.

Merthogy pont ez volt a célja az írónak; beszédtémát adni, vitát generálni, eltöprengeni. Hogy miről is? No, ebben már nem volt teljes az egyetértés. Két elmélet merült fel, de lehetett volna több is. 1. A szatíra a diktatúra, a tömeg manipulálás módszertanát mutatja be humoros köntösbe ágyazva. Szembesít azzal, hogy ami egyszer megtörtént, nem feltétlenül nem következhet be újból. Hogy egy Hitler kaliberű (nagyjából mindegy milyen politikai oldalról érkező) politikus (pszichopata…) ugyanúgy képes lehet a józan ész határait túllépve demagóg, érzelmi, ideológiai alapon tömegeket megnyerni káros, a humánumot sutba dobó ügyének. 2. A tömegmédia hatását mutatja be. Hogyan manipulálja a fogyasztót, hogyan csinál pénzt egy pojácából, és áldoz fel minden jóérzést és etikai normát a nézettség oltárán.

A két megközelítés persze egyáltalán nem zárja ki egymást. Csak tőlünk, olvasóktól függ, mennyire vesszük komolyan a könyvben Hitlert. Szánalmas pojácának látjuk, aki csak amolyan bábja a médiagépezetnek, vagy tényleg elrettenünk a benne felfedezett tömeggyilkos politikustól.

Abban sem volt egyetértés köztünk, hogy hol volt az a pont, ameddig még tudtunk rajta nevetni, és mikor lett csömörünk a Mein Kampf megidézett soraitól. Amikor már valahogy sok, tömény lett az egész, és inkább visszataszító, mint humoros. Ebből a szempontból széles skálán mozogtak a vélemények. Volt, aki végigmulatta az egész könyvet, más maximum az első 20 oldalt tartotta viccesnek, a többség nagyjából a könyv felénél sokallt be.

Ami miatt még izgalmas téma volt a könyv, hogy nyitott a befejezése. Meglódulhatott a fantáziánk, vajon mi milyen befejezést gondolnánk, egyáltalán hogyan lehet egy ilyen történetet lezárni. Egy megnyugtató befejezés egyrészt túl idealista lett volna, másrészt felülírja a könyv valószínűsíthető célját. Hitler választási győzelme vagy egy harmadik világháború kirobbanása viszont túl durva lezárása lett volna egy alapvetően szatirikus műnek. Maradtak az alternatív ötletelések: Hitler mindent csak álmodta az egészet és felébred a bunkerben, vagy valójában ő mégis csak egy színész, és az egész csak egy médiahack volt. Annyiban is érdekes a nyitott vég, hogy keretet ad, hisz a mű eleje legalább ennyire kérdéses, in medias res kezdés, hisz nem tudjuk meg, hogyan, miért is ébredt fel Hitler 70 évvel halála után. Valljuk be, őt magát sem foglalkoztatja ez a kérdés különösképpen. Volt aki igényelte volna a “racionális” magyarázatot, más azon a véleményen volt, hogy ez a regény vélt üzenete szempontjából nem releváns.  Arra jutottunk végül, bármennyire is lezáratlan a történet, így jó, megmutatta a tömeghisztéria, a manipuláció természetét, és mindenki világszemléletének, vérmérsékletének függvényében gondolja vagy épp nem gondolja ezt tovább.

A regény megbeszélését követően kicsit túlóráztunk, mert a diktatúra működése témakör kapcsán eszünkbe jutott a nemrég Oscar-díjat nyert magyar rövidfilm, a Mindenki által felvetett problémakör. Ebben a témában is volt MINDENKINEK véleménye, újból felcsaptak az indulatok, de persze csakis jó értelemben.

Megint jót beszélgettünk és az összejövetel fényét emelte az eddigi legkreatívabb süteménykreáció, mely megfordult a klub asztalán.

2017. március – Timur Vermes: Nézd ki van itt

– Klikk a nagyobb mérethez! –


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc