2017. május – Oravecz Imre: Ondrok gödre

A Könyvjelző Olvasóklub májusi összejövetele két örömteli momentummal kezdődött: úgy tűnik, áprilisban kiálltuk a próbát és ismét a Csorba Győző teremben lehettünk, ráadásul pedig nagyon finom bodzaszörppel kedveskedett a Könyvtár. Köszönet mindkettőért.

A levezető elmondta – az általa személyesen nem ismert – alkotóval kapcsolatos 50 évet átfogó élményeit, ilyen-olyan előítéleteit. Ildikó, a könyv – Oravecz Imre: Ondrok gödre – ajánlója meglepetéssel kedveskedett nekünk: elkészítette az Árvai családfát, kiegészítve a könyv folytatásában, a Kaliforniai fürj-ben szereplőkkel is. Ez jó szolgálatot tett, tesz az olvasóknak, mert nem mindig könnyű követni a nagy számú gyermek és más hozzátartozó nevét, számát. Hiszen a könyv sok más tartalom mellett igazi családregény is. Ezután szóban elmondta, hogyan ismerkedett meg a regénnyel, és röviden összefoglalta a véleményét: szép, tiszta, egyszerű, őszinte. Emellett aktualitása is van, hiszen ma is igen sokan kénytelenek szembenézni a menni, vagy maradni kérdéssel, hol, melyik országban tudják megtalálni a boldogulásukat?

A további beszélgetésben először is az derült ki, hogy minden jelenlevő elolvasta a könyvet. Egyöntetű volt a vélemény, hogy már az eleje, Szajla leírása hihetővé teszi az egész történetet. Többen mondták, hogy furcsa módon annak ellenére jól olvasható a könyv, hogy alig van benne párbeszéd, főleg leírások vannak. Többeknek ezekből csak a gombaszedés volt unalmas. A stíluselemzésben azt állapítottuk meg, hogy nagyon jól szerkesztettek a fejezetek, fokozatosan, de nem hatáskeltő módon viszik előre a cselekményt. Volt akit a szemérmes szerelem már-már költői leírása fogott meg, míg másokat a halál, halálok természetes ábrázolása, az hogy mennyire az élet természetes részének tudták be akkor is, ha őszintén gyászoltak.

Ahogy az minden alkalommal elő szokott fordulni, előkerültek a témához kapcsolódó személyes élmények: kinek a falusi életre való rácsodálkozás, kinek az emlékek alapján a felismerő visszaemlékezés. Ezzel összefüggésben került elő, hogy milyen keveset tudunk szüleinkről, általában az elődeinkről, mert nem kérdezzük őket, amíg lehet. Talán meglepő, hogy milyen sokan éltek át a regényben ábrázolt elég kemény apa-gyerek konfliktust, hogy ezek az emberi viszonyok sokkal lassabban változnak, mint a minket körülvevő környezet, az eszközök, a társadalmi viszonyok. Arra nem tudtunk választ adni, hogy egy családon belül miért erőszakos egy apa és a le, vagy felmenője mitől nem. Itt került elő a múlt havi könyv is, hogy a földéhség mennyire alakítja a jellemet is.

A vége felé eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lett volna, ha István tanulhat, visszatért volna a faluba, vagy sem, és ha igen igazodott volna az „Úri stílushoz”, vagy maradt volna ugyanaz az ember, akit ifjúként megismertünk?

Egy eléggé felkavaró magánbeszámoló után általában a hagyományos falusi élet lehetőségéről beszélgettünk, lehetne-e ez kiút a mai kor problémáiból.

Végezetül a levezető felolvasta a Halászóember című versregényből az Öregek faggatása című verset, és dacára a nem feltétlenül lenyűgöző előadásmódnak, talán többek kedvet kaptak hozzá, hogy a Kalifornia fürj mellett azt is elolvassák.

P.s. Nekem némi hiányérzetet okozott, hogy mindenki dicsérte a könyvet, ezért nem lehetett vitatkozni. Majd talán legközelebb!

Oláh Tibor

2017. május – Oravecz Imre: Ondrok gödre

– Klikk a nagyobb mérethez! –


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc