2017. január – Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött

Januárban megkezdődött a Könyvjelző Olvasóklubunk 6. évada, a nyitó mű egy klasszikus volt, Móricz Zsigmond Isten háta mögött című kisregényét olvastuk el közösen erre az alkalomra. A jelenlévők nagy része már nem először találkozott a művel, az újraolvasás a visszajelzések alapján a többség számára a korábbi olvasáshoz viszonyítva kellemesebb élményt nyújtott.Hisz, valljuk be, Móricznak van amolyan kötelező olvasmány íze. A beszélgetés során előkerült gondolatokból, véleményekből szemezgetek a továbbiakban.

Mindenekelőtt megállapítottuk, hogy egy mesterien szerkesztett. felépített műről van szó, melyben minden mondatnak, kiszólásnak, párbeszédnek pontosan megkomponált helye van a mű egészében. A szürke, poros kisváros számos tipikus karaktereinek tűpontos bemutatásához elég a kisregény adta szűkös keret, elég néhány lényegre törő félmondat, egy apró gesztus és megelevenednek az olvasó előtt ennek a jellegzetes, félfeudális, századeleji isten háta mögötti kisvárosnak a figurái és a köztük lévő viszonyok. Felmerült vitatémaként azonban, hogy  pont ez a túlzott tipizálás az, amitől nem életszagú a mű, a papírmasé alakok nem elevenedtek meg. Ami tehát valaki szerint a mű pozitívuma, egy másik olvasat szerint inkább negatívum.

A kapcsolat és viszonyrendszer kapcsán beszéltünk azoktól a társadalmi hierarchia által kialakult alá-fölérendeltségi viszonyokról, melyek élesen megmutatkoznak a regényben: arisztokrata, elszegényedett, lecsúszott dzsentri, értelmiségi, iparos, paraszt stb. között feszülő ellentétek, valamint a városvezetés körül érezhető bizalmatlanság. Mindezt árnyalja a falu szépe, a tanítóné körül legyeskedő férfiak között dúló rivalizálás.

Arról is beszélgettünk, hogy főhős hiányában, ki az a szereplő, akivel mégis tudunk szimpatizálni, aki némi értéket is közvetít ebben a kiüresedett, őszintétlen, álságos közegben. Veres Pál öccsében, Veres Laciban fedeztünk fel némi idealista tisztaságot.

Sok vitát kavart az a kérdéskör is, hogy valóban helytálló-e a regény kapcsán sokszor emlegetett “magyar Bováryné” címke. Mivel a szerző maga hozza be a párhuzamot, ebből adódóan nyilván adja magát az összehasonlítás. De arra jutottunk, hogy Veres Pálnénak nem sok köze van Emma Bováryhoz. inkább Veres Pál olyan, mint Bováry. Mindenesetre Bováryné tragikumát nem érdemelte meg Veres Pálné, az ő öngyilkossági kísérletének groteszk végkifejlete azt sugallja, a magyar valóság még posványosabb, kiábrándítóbb, mint francia társáé.

Móricz klasszikusa körül kialakult jóízű vita mindenesetre jó felvezetése volt az idei évadunknak.

2017. január – Móricz Zsigmond: Az Isten háta mögött

– Klikk a nagyobb mérethez! –


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc