2017. február – Darvasi László: Isten. Haza. Csal.

Legutóbbi összejövetelünk alkalmával abszolút rekordot döntöttünk: 18-an voltunk jelen, még Csorba Győző foteljére is szükségünk volt, hogy mindenki le tudjon ülni. Három új érdeklődőt is köszönthettünk, akik reméljük, legközelebb is velünk tartanak.

Legutóbbi olvasmányunk Darvasi László novelláskötete volt, a rejtélyes című Isten. Haza. Csal. Darvasi László sokoldalú író; könnyedebb hangvételű tárcanovellái (Szív Ernő kötetek), gyermekkönyvei (Trapiti) és mágikus realista, történelmi regénye (Virágzabálók) mellett ezúttal sötétebb világlátást tükröző novelláival találkozhattunk.

Novellás kötetről mindig nagyobb kihívás klubos keretek között beszélgetni. Főként, hogy sok, rövid novellából áll a kötet, így szubjektív szempontok érvényesültek, mely novellák kerülnek szóba. De vannak a kötetben olyan témakörök, melyek alapján csoportba rendezhetőek a történetek. Ilyenek voltak: idős szülő és gyermekeinek kapcsolata (betegség, halál közeledése, visszatekintés a gyerekkora, szellemi, fizikai leépülés), a szülő-kisgyermek kapcsolat (hátrányos helyzetű gyerekek, családon belüli erőszak, szeretetlenség), és az ehhez kapcsolódó problematika: kapcsolatteremtési nehézségek, kommunikációs zsákutcák, kiszolgáltatottság.

A mai magyar társadalom alsóbb rétegeinek mindennapjairól szóló novellák kőkeményen, minden szépítés nélkül csapja arcul az olvasót. Ez nyelvileg is magával hozza a trágárságot. Olyan kérdések merültek fel, hogy erre mennyire van szükség, hol a határ, hisz egy társadalmi csoportot autentikusan csak saját nyelvhasználatával lehet bemutatni, de néhányan úgy érezték, itt már az író ennél tovább ment, tobzódott a szöveg az alpári kifejezésektől. A másik vitatéma az volt, hogy a mai kortárs magyar irodalom többsége, miért érzi ennyire kiemelt témának a lecsúszott társadalmi rétegeik bemutatását, miért ilyen negatív hangvételű szinte mindegyik kortárs regény vagy novelláskötet. Kiknek szólnak, ki a célközönsége ezeknek a műveknek? Hisz az a réteg, akiről szól, nem olvas. Persze itt előkerült az író társadalmi felelősségvállalása, vátesz szerepe. Ha pedig egy 2014-es tanulmány téziséből indulunk ki, amely a mai magyar társadalom rétegződését tanulmányozta: “A magyar társadalom „farnehéz”, ami azt jelenti, hogy az alsó rétegek felé húz, és az alsóbb rétegekből felfelé lépni nagyon nehéz.”, akkor teljesen érthető a tematika túlreprezentáltsága. De azt is kikérte magának valaki, hogy ez a mai magyar valóság, a mi valóságunk… Akik olvastuk, azoké biztos nem, és ezek a borzalmak legalább annyira jellemzőek az USA-ban is, mint nálunk.

A novellák abszurditása, groteszksége volt, akit mosolyra, másokat könnyekre fakasztott, de senkit sem hagytak hidegen. A csapat fele olvasta el a könyvet, többségünk számára nyomasztó “kötelező olvasmány” volt a kötet, amit töményen semmiképpen nem ajánlatos olvasni. Egyes vélemények szerint több hónapra elosztva másképp működtek volna a novellák, mint egymás után, gyors ütemben elolvasva, hisz amellett, hogy megterhelő, monotonnak is érezhető a témaismétlődések miatt.

Szót ejtettünk arról is, hogy mennyire nagy teret engedett az olvasói értelmezésnek az író, voltak olyan novellák, melynek befejezését többféleképpen gondoltuk, szinte annyi olvasata volt a zárásnak, ahányan voltunk. A novellák szűkszavúak, tömörek, kevés információt adnak, azt is lassan adagolva, a történetek sok részlete marad homályban, az olvasó dolga, hogy összerakja a mozaikdarabokat. Az persze megint megosztó, hogy ez a technika erénye vagy gyengesége a novelláknak.

A beszélgetés végén feltettem a kérdést, hogy azok közül, akik nem olvasták a könyvet, kedvük támadt-e ezt pótolni, mindössze egy “talán igen” válasz érkezett. Pedig nem volt célunk az elrettentés, hisz egy alapvetően egy jó szerző, a társadalmi problémákra igen érzékenyen reagáló, a kritikák által magasztalt művéről van szó. Inkább azzal lehetett a gond, hogy alapvetően nem egy instant fogyasztásra, havi penzumnak feladható könyvről van szó, és erős lélekkel felvértezve kell belekezdeni, akár többször is újraolvasva egy-egy novellát.

2017. február – Darvasi László: Isten. Haza. Csal.

– Klikk a nagyobb mérethez! –


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc