Egy kis vidám retró jó hangulat a Budapest Bártól a Generálon át A világ teremtődéséig

Egy kis vidám retró zenei utazással vette kezdetét az újesztendő Pécsett, legalábbis az általam meghallgatott januári könnyűzenei koncertek, a Budapest Bár és a Generál Kodály Központos fellépései és a Harmadik Színház zenés vígjáték ősbemutatója, Moravetz Levente és Horváth Krisztián „A világ teremtődése” című művének hónapvégi előadásai számomra ezt a búfelejtő jó hangulatot idézték fel és meg.

Bevallom a tavalyi szerintem nem túl sikeres év eleji pécsi Budapest Bár koncert után némi aggodalommal vártam a formáció idei pécsi fellépését a Kodály Központban. Nos, a január 8-i koncert alapos cáfolatát adta aggályaimra, bár lehet, hogy tavaly is csak az influenza által megkurtított női különítmény hiánya miatt nem volt olyan jó a hangulat, mint amilyen idén. Merthogy maga az alapzenekar, a Farkas Róbert hegedűs, gitáros, Farkas Mihály cimbalmos, Ökrös Károly harmonikás, zongorista, Farkas Richárd bőgős és Kisvári Ferenc dobos alkotta Budapest Bár tavaly is nagyon jó volt, de idén valami egészen fergetegesen muzsikáltak legyen szó akár a magyar nosztalgikus táncdalok és melodramatikus dalok kíséretéről, vagy éppen egy LGT-s örökzöld, vagy a ’80-as évek diszkós zenéinek háttér feladatairól, Liszt 2. magyar rapszódiájának egészen káprázatos előadásáig. A sor élére kívánkozik a zenekar hegedűs-gitáros „prímásának”, Farkas Róbertnek a virtuóz szólókon túl is nagyszerű teljesítménye, de rögtön melléje sorakozik Farkas Mihály néha egészen modern, dzsesszes cimbalmozása, mely olyan lehengerlő virtuozitással párosult, ami a 100 Tagú Cigányzenekarból ismert, legendás Ökrös Oszkáréhoz volt hasonlítható. S ha már Ökrös, akkor egészen káprázatos volt Ökrös Károly harmonikajátéka és – szintetizátoros – zongorajátéka is, melyet főleg a Liszt rapszódiában csodálhattunk meg felsőfokon. De ne legyünk igazságtalanok, s dicsérjük meg a Farkas Richárd bőgős és Kisvári Ferenc dobos alkotta ritmusszekciót is, melyből különösen utóbbi rendkívül feszes, mégis rugalmasan alkalmazkodó dobolása, s ezzel csak látszatra szemben álló, kissé szubjektív sztori mesélése is nagyszerű volt.

Természetesen ezúttal is az énekes szólisták jelentették az igazi csemegét ehhez a ragyogó zenei alaphoz, közülük ezúttal a „női különítmény” teljesítménye volt egészen lebilincselő és fergetegesen magával ragadó. Behumi Dóri rendkívül széles skálájú és bársonyosan szép hangú énekével varázsolt el, Rutkai Bori kedvesen kontrollálatlan mozgáskényszerű táncolását remekül ötvözte jól ismert tinis énekével, hasonló karakterben volt magával ragadó Németh Juci, aki Kiss Tiborral is remek kettőst adott elő, s a magyar női énekesek köréhez remekül csatlakozott, az egészen széles zenei skálán mozgó – még a Queen Bohém rapszódiáját is eléneklő (!) – amerikai világklasszisra emlékeztető, perzsa származású osztrák énekesnő, Tania Saedi.




A férfiak közül természetesen most is a Quimbys Kiss Tibor jellegzetes hangja és karaktere állt a középpontban, aki mind saját számaiban, mind duettben remekelt, de különösen is a kollektívan előadott Eurythmics-dalban, a Sweet Dreams-ben volt ellenállhatatlan. De nagyszerű volt Szűcs Krisztián is, különösen is a Húszezer éjszakás kalandban és a Kern András énekelte Lövölde térben. Mező Misi pedig azzal keltett legalábbis számomra meglepetést, hogy főleg az olyan melankolikus és melodramatikus, szerelmes dalokban remekelt, mint például Karácsony János LGT-s slágere, Az utolsó szerelmes dal.


Ha már az előbb Karácsony János LGT-korszakos nagy slágeréről szóltunk, akkor következzék az ő egyik korábbi zenekarának, a Generálnak „A dal neked szól” című, 2016. január 16-án a Kodály Központban megtartott koncertjéről szóló beszámolónk. Nos, bár magam kissé csalódtam, hogy technikai – egyeztetési – okok miatt nem jött el a beígért szimfonikus zenekar, mégsem kellet csalódnunk a Generál kíséretét illetően, azt ugyanis az egy kiváló énekes, Zentai Márk vezette Mörk zenekar (ifjabb Novai Gábor billentyűs, Szeifert Bálint basszusgitáros, Szabó Daniel Ferenc dobos) ragyogóan megoldotta, rácáfolva a generációs különbségekről hangoztatott véleményekre. Az alapot persze most is a Generál ezen a koncerten fellépő tagjainak, Karácsony Jánosnak, Várkonyi Mátyásnak, Novai Gábornak és Horváth Charlie-nak ma sem megkopó, ragyogó kvalitásai jelentették. Novai végig nagyon stílszerűen és ízlésesen játszott akusztikus gitárján, Várkonyi Mátyás mini szintetizátorán és zongoráján is tökéletesen hozta a hol virtuóz, hol líraian finom kíséretét a felhangzó daloknak, Charlie is jól megfelelt az általa is énekelt néhány Generálos dalnak, de azért nem véletlen, hogy ő egy-két későbbi korszakából való dalával is részt vett a produkcióban.

Aki a legnagyobb meglepetést jelentette nemcsak jelen sorok írójának, hanem a közönség általa is megkérdezett tagjainak, az Karácsony János volt, aki még az LGT-s korszakát is felülmúlóan virtuózan gitározott. Az már egy más kérdés, hogy ott sokszor a Presser Pici által nagyon jól összefogott, Somló Tamással és Karácsonnyal „csak” színesített hangzásvilágba néha érthetően nem fért bele több gitározás – vagy csak szólóban – mint például a Barta Tamással fémjelzett korábbi periódusban. Egy szó, mint száz Karácsony János egészen kiválóan virtuózan – s ha kellett nagyon finoman is – gitározott, s néhány dal erejéig igazán ihletetten szépen énekelt, saját hangjára és Révész Sándor számára írt dalokat is, utóbbiakat csak az ízléses mértékig.

A Révész Sándor rock-tenorjára írt dalok stílusos megszólaltatásában a kísérő együttesben szereplő Marót Viki remekelt, de nagyszerű volt Zentai Márk más karakterű, kissé karcosabban rockos hangütése is, s igazán jó volt az egykori Mikrolied Vokál mintájára erre a koncertsorozatra alakult 3 tagú Makrolied Vokál vokális kísérete is.

Amiről még feltétlen szólni kell, hogy nagyszerű volt a koncert építkezése is, remekül váltották a pörgős és lírai örökzöld Generál slágereket: Fűrész (Húzd meg jobban, menjen a munka); Százéves kút; Kövér a nap; Ha ismerném; Kérdés; Felelet; Csöngess be hozzám jó barát; A dal neked szól; Különös szilveszter, stb. Így ugyanolyan fergetegese jó és vidám retró hangulatban hallgathatta a közönség a Generál zenéjét, mint amilyen a Budapest Bár másfajta retrója volt.

Arra, hogy legalább egy kicsit visszaadjuk a hangulatot kétfajta a youtube-ra feltett, az ezredforduló környéki Generál-koncert megtekintését, meghallgatását ajánlom Tisztelt Olvasóink figyelmébe még akkor is, ha azok felállása nem egyezik teljesen a most hallottal.


Moravetz Levente immár negyedszázada nemcsak mint színész, majd rendező, de mint alkotó és szerző is részt vállal a hazai színpadi könnyűzenei műfajok felvirágoztatásában. Legyen elég talán csak a még a Pécsi Nemzeti Színházi időszakban a ’90-es évek elején Fillár Istvánnal közösen alkotott Noé című rock-musicalre utalnunk, melyet az ezredforduló után a Balásy Szabolccsal és Horváth Krisztiánnal közösen írt „Zrínyi 1566” és „A fejedelem” követett többek között 2009-ben, illetve 2011-ben.

Idén január 30-án pedig „A világ teremtődése” címmel mutatták be a Pécsi Harmadik Színházban újabb zenés játékát, melyhez ezúttal Horváth Krisztián komponált zenét, bár ahogy maga a szerző-rendező fogalmaz ez a darab alapvetően prózai műnek íródott, s csak a cselekmény megkívánta dramaturgiai helyeken kapcsolódik hozzá a muzsika.

Ami a mű fő gondolati vonalát illeti, Moravetz Leventét az foglalkoztatja, hogy ki segít Istennek, ha éppen Ő szorul segítségre. A cselekmény ott kezdődik, amikor már, Be van fejezve a nagy mű”. Ám az Úr úgy érzi, hogy nem egészen úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő azt elképzelte. A férfi, a teremtés koronája csak ül, csak bámul a semmibe, és csak nem csinál semmit. Mondhatni, az Úristennek se hajlandó bármit is tenni. A Teremtő nekikezd egy új projektnek, hogy ebből a tespedésből kimozdítsa. S amikor megjelenik a nő, minden egyszeriben megváltozik…

Ebből az alaphelyzetből számtalan helyzetkomikum és szituációs poén lehetősége adódik, kezdve onnét, hogy a segítségül a mennybe visszafogadott Lucifer az, aki fel tudja ébreszteni Ádámban a vágyat a nő, a később általa elnevezett Éva iránt, akit azonban „természetesen” az Úr teremt meg és formál oldalbordából előbb kissé csúnyácska, majd később már parti(t adni is)képes nővé, aki végül az Úr megelégedésére is szolgáló cselekvőképes emberré formálja Ádámot.

A sok, nem aktuálpolitizált, mégis mai áthallásos szöveg és beszólás – például, hogy nemcsak Lucifer, de az Úr is unja már Gábriel arkangyal talpnyaló dicshimnuszait – mindemellett a férfi és nő kettős lelki karakterének ellentétére építő cselekményvezetés, a fergeteges színészi játék révén, egy végig kellemesen szórakoztató remek előadás lehetőségét biztosítja a közönség számára.

Mikó István egy bölcsen önironikus és szerethető Úr képét állítja elénk, aki remekül él a zene és a hangtechnika nyújtotta lehetőségekkel is szerepe sokszínűségének kibontásában. Buch Tibor Luciferként könnyed szellemességgel parodizál és kellően magabiztos az emberi-férfi természetet és saját képességeit illetően. Gábriel arkangyalként Beleznay Endre hozza a tőle elvárható és megszokott szellemességű és szellemiségű poénok mimikai elemekkel is gazdagon illusztrált széles skáláját, Ádámként Szívós Győző kedves bumfordisággal ábrázolja a nehezen irányítható férfi karakterét, a csak a második részben szereplő Dévényi Ildikó letaglózóan mai alakításban hozza a frissen megteremtve kissé illúziót romboló nő, Éva alakját, akiből viszont egy sokszínűen ironizáló, a férfi-centrikus világot irányítani képes, mai menedzsernő megformálójaként búcsúzik az előadás végén.

A felhőtlenül könnyed, néha bohózathoz közelítő előadáshoz Horváth Krisztián a korábban tőle hallottaknál kissé könnyedebb hangvételű, de nagyon jól funkcionáló zenét komponált, melyben a különböző stílusok parodizálástól mentes és csak néha parodisztikus feldolgozásai egyaránt helyet kaptak – hallhattunk például egy remek tangót is – de a fő hangsúly ezúttal a cselekmény egy-egy váltásnak átkötése volt, melyhez épp egy ilyen fajta muzsikára volt leginkább szükség.

Bényei Miklós díszlete és különösen is Molnár Gabriella jelmezei egy kellően stilizáltan mai megközelítéssel segítettek az előadás humorának kibontásában, melynek rendezését a szerző-író Moravetz Levente a tőle megszokott, lehengerlően magabiztos színvonalon abszolválja.

Fotók internet és B. Bezdán Katalin

Kovács Attila
Amtmann Prosper és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő

 


© 2011-2017 Csorba Győző Könyvtár Creative Commons Licenc