A pécsi zenei élet rendkívül gazdag – több mint háromtucatnyi, azaz csaknem 40 koncertet tartalmazó – év végi, év eleji kínálatából, az általam meghallgatott mintegy másfél tucatnyi koncertről szóló kritikai beszámolóim sorának első részét egy műsorvezetőként és szerkesztőként is általam jegyzett, Adventi muzsika című hangversennyel kezdem, melyre a Csorba Győző Könyvtár földszinti konferencia termében került sor november 30-án, csaknem száz főnyi érdeklődő előtt.
Az előadók Tímár Judit és Codeluppi-Szabó Gabriella, a Pannon Filharmonikusok kiváló „fuvolista dívái” voltak – hogy egyik koncertjük ajánló piárját idézzük – a zongorakísérő pedig Szkladányiné Simonfai Mária, a főszereplő pedig Amtmann Prosper (1809–1854), a Sellyén született és 160 éve Pécsett elhunyt kiváló Európa-hírű fuvolaművész volt, akinek több kompozíciója is elhangzott az este folyamán, archív felvételről és élőben is. A Cantate Domino című archív egyházi mű felvételében Gurszky János, Németh Alice, Marczis Demeter és a pécsi MÁV Vegyeskar énekelt, Hollay Keresztély orgonált, az Albinoni Kamarazenekart Károly Róbert vezényelte, s a művet záró fuvolaszólót az a Barth Istvánm, Liszt-díjas pécsi fuvolaművész játszotta, aki Tímár Juditnak is tanára volt a pécsi főiskolán.
Az első élő produkcióban Codeluppi-Szabó Gabriella Amtmann Prosper A pásztor fuvolája című alapvetően lírai darabját adta elő, kellően finom, árnyalt hangzással. Ezután Tímár Judit egy olyan darabot adott elő, mely a világon az első Amtmann-CD-t készítő – szintén Barth István-tanítvány – Gyöngyössy Zoltán (1958–2011) lemezét is zárta. A Téma variációkkal (Air variée) című rendkívül nehéz darab minden virtuozitását visszaadó előadás mellett Tímár Judit azzal is remekelt, hogy a finomabb dinamikai árnyalatokra is maradt figyelme, kedve és energiája, akárcsak a zongoristával való együtt-játékra is.
Ezután következett az est igazi szenzációja, Amtmann Prosper Három nagy duett két fuvolára című művének csaknem fél órát kitevő első darabjának pécsi bemutatója, mely a november 8-i, Sellyén tartott újkori európai és egyben világpremiert követően a második előadás volt a műből. A versenyműszerűen felépített darab hihetetlenül nehéz virtuozitását Tímár Judit és Codeluppi-Szabó Gabriella lehengerlően bravúros előadásban abszolválta, de az igazi katarzist az jelentette, hogy a zeneszerzőként is egészen kiváló Amtmann egymásba gördülékenyen átúszó szólamszövéseit is rendkívüli érzékenységgel és „jól összeszokott díva-párost” jellemző egymásra hangoltsággal szólaltatták meg. Olyan tökéletességgel, mely szinte lemezfelvételért kiált!
A koncert zárórészében pedig Berlioz Krisztus gyermekkora című – Amtmann halála évében komponált – „szent trilógiájának” tercettjét, és Gluck Orfeuszának Melódiáját, a Boldog lelkek táncát adták elő – Szkladányiné Simonfai Mária kellően érzékeny kíséretével – Tímár Judit és Codeluppi-Szabó Gabriella, megmutatva azt is, hogy a pécsi zenekar muzsikusai között egészen kiváló kamarazenei érzékenységgel és tudással rendelkező egyéniségek vannak. Mi most a teljes koncert felvételének könyvtárunk honlapján található linkjét ajánljuk Tisztelt Olvasóink figyelmébe!
Codeluppi-Szabó Gabriella négy nappal később, december 4-én már a Pannon Filharmonikusok Vass András vezényelte Bach-Mendelssohn hangversenyének is részese volt. A koncert első felében az apa, Johann Sebastian Bach két hegedűversenyét és 300 éve született fia, Carl Philip Emmanuel Bach (1714–1788) két szimfóniáját hallhattuk, a régizenét csak viszonylag ritkán játszó pécsi zenekar igazán nagyszerű előadásában, ami Vass András koncepciózus és alapos betanító munkáját dicséri. Friss tempók, a vonós szólamokon belül és egymás között is alapvetően feszes és pontos összjáték jellemezte a zenekar produkcióját, arról már nem ők tehetnek, hogy az „ifjabbik Bach” most hallott két szimfóniája nem igazán győzött meg kimagasló zeneszerzői kvalitásairól, ellentétben a korábban tőle, Rohmann Ditta szólójával hallott két csellóversennyel, vagy a világsztár karmester, Helmuth Rilling vezényelte, varázslatos szépségű Magnificattal. Mégis örülhetünk neki, hogy legalább egy újabb vonással gyarapodhatott képünk C. P. E. Bach munkásságáról.
A „papa”, Johann Sebastian Bach két jól ismert és népszerű hegedűversenye, az E-dúr és az a-moll zeneileg természetesen kárpótolt a fiú műveiben esetleg a hallgatóságban érzett hiányosságokért, s a zenekari és szólista játék összhangja is remek volt. A hegedűszólista személyében pedig a magyar régizenei hegedülés egyik kiválóságát, Kalló Zsoltot – a Capella Savaria alapítóját és vezetőjét – hallhattuk, aki elsősorban épp az összjátékbeli tapasztalatátadásban lehetett nagy segítségére a produkciónak, szólista teljesítményét ezúttal, némi meglepetésre, maximum jónak értékelhetjük. Nem is csak, vagy elsősorban az intonációs tisztaság makulátlanságát hiányoltuk – hiszen ez például az Orfeo Zenekaros Simon Standige-nél is előfordult már Vivaldi Négy évszakjában – hanem azt, hogy előadásmódja és eszköztára ezúttal eléggé száraz és „szikáran tömör” volt, így leginkább csak hegedűhangjának „egyenes egyszerűségét” csodálhattuk meg, míg a mai régizene-játszás, szinte „romantikus rugalmasságát” teljesen nélkülöznünk kellett. Ezért azért is kár, mert Vass András a pécsi zenekart nemcsak ezúttal, de korábban is e felé az attraktívabb régizenei felfogás felé mozdította el.
A koncert második felében Vass András – ma már szerencsére gyakorinak mondható – remek ötlettel, a Bachot újra felfedező Mendelssohn 1830-ban komponált 5. „Reformáció” szimfóniáját vezényelte el, melynek zárótételében a Bach által is egyik kantátájában feldolgozott „Ein fester Burg ist unser Gott” (Erős vár a mi istenünk) kezdetű protestáns korált is felhasználja, sőt arra építi a tétel zárását az ifjú, koraromantikus német komponista. (Ennél már csak az lett volna stílszerűbb, ha egyszer végre Pécsett, egy koncerten belül elhangozna e két mű.) A másik idézet a később Wagner Parsifaljában is felhasznált úgynevezett „drezdai ámennek” nevezett zárlat, mely a mű nyitótételében a vonósok „áhítatos” hangján is megjelenik. Ha már itt tartunk bár ezúttal is szépen szóltak pécsi zenekar vonósai, különösen is hegedűsei, mégis épp ennél a katartikusan és egyszerűen szép ámennél érezhettük úgy egy kicsit, hogy lehetett volna egy kissé lassúbb, vagy hosszabban tartott a téma tempója. Ami a folytatást illeti, az első tétel a reformáció küzdelmeire utaló harcias, barokkos karakterei már a Vass Andrástól megszokott erőteljesen kihegyezett ritmikai feszességgel és jó összjátékkal szólaltak meg, legyen szó akár a vonós-, akár a rézfúvóskarról, míg a játékosan kedélyes hangvételű második tételben a fafúvósok remekeltek ugyanilyen erényekkel, mind szólisztikusan, mind szólamonként. A nagyszerű és egyenletesen szép fokozásokat felmutató harmadik tétel után a Bach szellemét hűen megidéző korál-téma variációira épülő fináléban pedig elsősorban a záró rész romantikus pátosznak is teret adó grandiozitása volt az, ami egy átlagos előadáson túli „fénnyel vonta be” a Vass András vezette Pannon Filharmonikusok igényes és szép kivitelű koncertjét, mely nemcsak a két Bach és Mendelssohn szelleméhez volt méltó, de a zenekar korábbi periódusainak igényes műsorválasztásainak is méltó folytatása volt. Mi most Kalló Zsolt és a Capella Savaria Bach-hegedűversenyes lemezének hivatalos ajánlóját ajánljuk meghallgatásra.
Rendkívül igényes műsorválasztású és magas színvonalú évbúcsúztató minősítő hangversenyt tartott a Nevelési Központban a Pécsi Ércbányász Koncert-Fúvószenekar, mely karnagya, az est magyar programját összeállító és nagyobbrészt általa remekül meghangszerelő Szabó Ferenc vezényletével „kiemelt arany” minősítést kapott a dr. Lakner Tamás, Márta István és Mihály Béla alkotta zsűritől.
Hadd idézzek utóbbitól, a Szentesi Fúvószenekar karnagyától egy gondolatot, mellyel magam is maximálisan egyetértek, immár legalább két évtizede: „Ha az ember Pécsre jön meghallgatni az Ércbányász Fúvószenekar koncertjeit, biztos lehet abban, hogy olyan zenéket hallhat, amelyeket fúvószenekartól sehol a világon másutt nem hallhat.” Ebben pedig az érdem Szabó Ferencé, aki a zenekar korábbi, Apáthy Árpád által kialakított hagyományaira építve, a zenekar repertoárjának középpontjába a klasszikus, úgynevezett komolyzenei művek átiratait, illetve a kortárs és 20. századi komponisták alkotásait állította, mindkét területen sok-sok átirattal gazdagítva a hazai és nemzetközi fúvószenei repertoárt. Ebből most Liszt Ferenc Krisztus oratóriumából „A három királyok indulóját” hallhattuk nyitányként, majd Balázs Árpád két évtizede édesapja emlékének ajánlott Concertinóját, mely után Bartók Magyar parasztdalok sorozatának Szabó Ferenc-féle átültetése kápráztatta el a közönséget, s mutatta fel az „Urán zenekar” még mindig egészen kiváló kvalitásait a romantikus és modern zenei előadás terén.
A koncert második felében a Pécsett konzervatóriumigazgatóként a város zenei életét megújító Takács Jenő (1902–2005) 1946-ban Pécsett komponált Régi magyar táncok című művének Karl Messner-féle átiratát hallhattuk elsőként a Pécsi Ércbányász Fúvószenekar igen stílszerű előadásában, majd Erkel Bánk bánjából az 1. felvonás balettzenéjének Szabó Ferenc-féle átültetését, Magyar tánc címen, igazán friss, magyaros tűzzel. Ezután Gulyás László Széki muzsikájával varázsolta el a szép számú közönséget az Urán zenekar, mely egy német polkával és az eredetileg Hofi Géza által énekelt Felmegyek hozzád című, Payer András–S. Nagy István dallal azt is megmutatta – utóbbiban a zenekar, az Unicum Laude énekegyüttesből is ismert kürtösének, Mits Arnoldnak remek énekével –, hogy a könnyedebb műfajokban is egészen kiváló teljesítményre képes, az emellett jó szólistákkal is rendelkező együttes.
Mi most két Szabó Ferenc által készített hangszerelésű felvételt ajánlunk Olvasóink figyelmébe: Erkel Bánkjának Magyar táncát és Brahms 8. magyar táncát.
Erkel: Bánk bán: Magyar tánc – Pécsi Ércbányász Koncert–Fúvószenekar: Szabó Ferenc 4 p 53 mp
Brahms: 8. magyar tánc – Pécsi Ércbányász Koncert–Fúvószenekar: Szabó Ferenc 3 p
Johann Sebastian Bach (1685–1750) 1723–26 között komponált – többnyire a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó – kantátáiból adott igazi, nagy katartikus élményt nyújtó karácsonyi ünnepi koncertet, december 9-én a Kodály Központban az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus, vezetőjük, egyben a magyar régizenei mozgalom kimagasló mestere, Vashegyi György vezényletével. A Filharmónia Mesterbérletének rendezvényét nyugodtan sorolhatjuk a hiánypótló pécsi zenei események közé, még akkor is, ha ma már szerencsére hallhatunk egy-egy igen élményszerű és nagyszerű koncertet ebben a még mindig mostoha zenei területen. Vashegyi ezúttal is kellő alapossággal és tematikus építkezéssel tervezte meg a koncertet, melyet ragyogóan vitt fel a jól ismert „Nun komm, der Heiden Heiland” (Most jöjj, pogányok Megváltója) kezdetű kantátától a „Das neugeborene Kindelein” (Az újszülött kisded) című, a karácsonyt követő vasárnapra írott kantátáig. Nehéz kiemelni, hogy melyik mű előadása keltett nagyobb katarzist, mert a már említettek mellett a 133-as számú „Ich freue mich in dir” (Úgy vártam őt…) kezdetű kantáta is nagyszerű előadásban szólalt meg, rám mégis talán a legnagyobb és a felfedezés erejével ható katarzist adó hatást a 39-es számú „Brich dem Hungrigen dein Brot” (Oszd szét kenyered az éhezőknek) kezdetű kantáta tette. A mintegy bő 20 percnyi, különleges, mégis ökumenikus hangszerelésű műben zenekar, kórus és szólisták, valami egészen magával ragadó egységgel szolgálták a mű Bach zenéje által hihetetlenül felerősített, és szerencsére a koncert többi műsorszámához hasonlóan a kivetítés által jól követhető üzenetét és gondolatait.
Azt, hogy az Orfeo Zenekar milyen tökéletes, maximális pontosságot, ugyanakkor virtuozitást és ihletettséget is magában foglaló játékkal kápráztatta el a pécsi közönséget szinte mondanom sem kell. Ezúttal mégis a kórus és a közülük egészen kimagasló teljesítménnyel kiálló szólisták jelentették az előadás katarzis-áradatának alapját. Közülük is élre kívánkozik Stefanik Márta lebilincselően szép szopránja és Gavodi Zoltán Pécsett már többször megcsodált kontratenorja, de nagyon jó volt a két tenor, Kálmán László és Mészáros Péter, valamint a basszista, Blazsó Domonkos is, miként az altista Balogh Eszter is.
Vashegyi György a nagyszerű koncepcióhoz illő érzékenységű vezényléséből a nem sürgetetten is friss tempókat és a szinte mozarti finomságú részletszépségekre való nyitottságot emelném ki, a nála mindig is meglévő precizitás mellett.
Bach és a régizene pécsi hívei egy kimagasló élménnyel lettünk gazdagabbak ezzel az adventhez remekül kapcsolódó koncerten. Mi most az Újszülött kisded kantáta egyik youtube-linkjét ajánljuk a koncert hangulatának felidézésére.
 |
 |
Az idei Pécsi Advent rendkívül gazdag zenei kínálatának egyik igen szép zenei színfoltja volt a Gyermán Júlia hegedűművész és Vedres Csaba orgonista házaspár által december 10-én a Pécsi Bazilikában adott Lélektánc című hangverseny, melynek alapját az a 2000-ben ugyanitt rögzített lemez adta, mely ugyanezzel a címmel jelent meg. A mostani koncert azonban több és más is volt, mint az országszerte koncerteken és a médiában is népszerűsített és nagy sikert aratott lemez zenei anyaga. Mert egyrészt – sajnos, teszem hozzá – hiányoztak az orgonistaként is kiváló zeneszerző, Vedres Csaba a lemezen hallható orgonadarabjai, vagy a Bach d-moll toccata, valamint a Lélektánc lemezen Gyermán Júlia hegedű- és énekszólóival felvett Telemann-, Massenet- és Fauré-művek, cserébe viszont a lemezről is ismert címadó Vedres Csaba hegedű–orgona darab mellé a koncert műsorába bekerültek magyar Mária-ének feldolgozások hegedű–ének–orgona átültetései. A koncertnek ezek a főleg Gyermán Júlia egymást váltó ének- és hegedűszólói révén rendkívül katartikus pillanatai jelentették a csúcspontját, de Vedres Csaba saját orgonakompozíciói is nagyszerűek voltak, annyira, hogy szívesen láttuk-hallottuk volna ezt a kiváló muzsikus házaspárt az oltár előtt elhelyezett hordozható orgona mellől is. Mi most egy kis hangulatot felidézendő a Lélektánc lemez címadó számát egy 2011-es római, templomi koncerten készült amatőr videó felvételről ajánljuk Olvasóink figyelmébe.
Fotó: Bublik Róbert, Földesi Mihály, Kalmár Lajos és Internet
Kovács Attila
Amtmann Prosper- és Bartók Béla Emlék-díjas zenei szerkesztő