90 éve született Nagy László

A költő paraszti család gyermeke. 1925. július 17-én született Felsőiszkázon, egy Veszprém megyei kis faluban. Édesanyja a nyárádi születésű Vas Erzsébet (1905–1995), édesapja az évszázadok óta helyben élő család leszármazottja Nagy Béla (1884–1969), aki a falu mintagazdája, egy időben bírája. Nagy László testvérei: Izabella (1924), Mária (1927), István aki később Ágh István (1938–) néven szintén költő lett.

Az elemi iskoláit helyben végezte. Betegsége miatt – csontvelőgyulladás támadta meg a lábát, többszöri műtét után, lába véglegesen beteg maradt – két évet késett tanulmányaival. 1938-ban pápai diák lett lánytestvéreivel, unokatestvéreivel együtt az anyai nagymama felügyelete alatt. 1941-ben végezte el a polgári iskolát, majd 1945 nyarán érettségizett a református kollégium kereskedelmi középiskolájában. Már ekkor kitűnt rajz és irodalom iránti érdeklődésével. A háború hónapjai – és az érettségi – után otthon töltött egy tanévnyi időt.

1946 augusztusában felvételt nyert az Iparművészeti Főiskola grafikus szakára, majd a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt egy éven át. Mesterei Kmetty János és Barcsay Jenő voltak. Közben a népi kollégiumi mozgalom lelkes híve lett, őt is magával ragadta a „fényes szellők” lendülete. 1948 nyarán eldöntötte, hogy mégis inkább költő lesz, s ősszel a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarára iratkozott be magyar–szociológia–filozófia szakra, majd félév után áttért az orosz szakra, hogy Jeszenyint fordíthasson. 1949 könyvnapjára, június elején megjelent első kötete, a Tűnj el fájás. Pályakezdését az idősebb írók, Veres Péter, Déry Tibor, Kassák Lajos, Németh László, Tamási Áron és mások szimpátiája kísérte.

1949 őszén állami ösztöndíjjal Bulgáriába utazott. Megtanulta a nyelvet és bolgár népköltészetet fordított. Ekkor kezdte tudatosan tanulmányozni a magyar folklórt. A népköltészet tudatosította benne a költői kép erejét, a költészet cselekvési lehetőségét, az erkölcsi normák szigorúságának igényét, fölszabadította költészetének látomásos-metaforikus karakterét. Ezt társította a szintén tudatosan vállalt magyar költői hagyomány (Balassi, Berzsenyi, Csokonai, Arany, Ady, József Attila és mások), ismeretével.

1952 nyarán megnősült, feleségül vette Szécsi Margit (1928–1990) költőnőt, 1953-ban megszületett fiuk, András.

Nagy László és felesége Szécsi Margit

A költő rajzai: önarcképe és felesége

Az ötvenes években megjelent köteteiben nyomon lehet követni, hogy a derűs lélek hogyan komorodik el. Látva a diktatúra által kifosztott országot, a beszolgáltatásokkal megnyomorított szülőföldet, fokozatosan ráébredt nemzedéke megtévesztettségére. Költői karaktere drámaivá alakult. A nap jegyese (1954) és A vasárnap gyönyöre (1956) már azt a költőt mutatják, aki megcsalatottságában élet és halál küzdelmeként éli át a humánus értékek veszélyeztetettségét, s látomásos versekben küzd a lét eszményi minőségeiért. A költő az ötvenes évek végén elsősorban csak műfordítóként lehetett jelen, de ezt a tevékenységet is meghatározónak tartotta.

1959-ben végleges állást kapott az Élet és Irodalomnál, ahol a lap képszerkesztője, majd utolsó években a főmunkatársa lett. Pályatársak, képzőművészek szellemi társává tette, és maga is szellemi támogatója lett sok fiatal tehetséges művésznek. 1957-ben ugyan megjelent egy gyűjteményes kötete, Deres Majális címmel, de ezt követően 1965-ig nem adták ki könyvét. A Himnusz minden időben (1965) azonban áttörést hozott.

A verseskötet védőborítóján Kondor Béla rajza

A következő esztendőben – a három József Attila-díj (1950, 1953, 1955) után – megkapta a Kossuth-díjat (1966), s lírája rendkívül népszerű lett. Kiváló színészek mondták verseit, Berek Katalin, Latinovits Zoltán, Mensáros László, de képzőművészek, filmesek, muzsikusok (Kondor Béla, Huszárik Zoltán, Sebő Ferenc és mások) is fontos szerepet játszottak életútján és művészetében.

Családjával 1967-ben Óbudára költözött, az Árpád fejedelem útjára. Ha tehette, hazament Iszkázra, pihenni pedig Szigligetre jártak, az alkotóházba.

1968-ban megjelent műfordításkötete a Darázskirály, válogatás azokból a fordításokból, amelyek az előző tíz évben kerültek ki a keze alól: angol, spanyol, észak-amerikai, kubai, francia, bolgár, román, régi kínai versek. 1969-ben pedig Babérfák címmel jelent meg a délszláv népköltészetből válogatott fordításgyűjteménye.

A címlapon Kondor Béla festménye

Az olvasói és kritikai érdeklődés egyaránt nagy elismeréssel fogadta az 1973 őszén megjelenő kötetét, a Versben bujdosót. Nagy László kultúraszemlélete nem fogadott el mesterséges határokat, így maradt hiteles egyéniség, „versben bujdosó” a diktatúra évtizedeiben. Műveiben a hazáért, az emberiségért aggódó értékőrző magatartásával a minőségnek szerzett érvényt verseiben.

1975-ben, ötvenedik születésnapján a magyar irodalmi élet nagy tisztelettel és szeretettel köszöntötte. A Fészek Klubban rendezett költői est bevezetőjét Csoóri Sándor mondta.

Életének utolsó két évében a jó hír rövid szakaszait az aggodalom és a fájdalom tartós korszakai váltották föl. Számos barátját, idősebb művész- és írótársait veszítette el.

1977-ben sajtó alá rendezte a Jönnek a harangok értem című verseskötetét, de megjelenését már nem érhette meg. 1978. január 30-án budapesti otthonában szívroham érte, mire az orvos, a mentő kiért, elhunyt. 1978. február 6-án temették el a Farkasréti temetőben. A síremlék kopjafa Szervátiusz Tibor műve. Szécsi Margitot 1990 végén helyezték társa mellé örök nyugalomra.

Költeményeit legalább 18 nyelvre fordították, 11 idegen nyelvű kötete jelent meg 1970 óta.

Nagy László Emléknap a költő szülőházánál, születésének 90. évében

Iszkáz Önkormányzata és a Nagy László Szellemi Öröksége Alapítvány tisztelettel meghívja és szeretettel várja 2015. július 18-án (szombaton) délben kezdődő, koszorúzással egybekötött kerti rendezvényére.(Nagy László Emlékház, 8493 Iszkáz, Ady E. u. 1.)

A kiállítás megtekinthető 2015. július 13-tól július 25-ig az első emeleti irodalmi sarokban.

Nagy László főbb művei:

• Tűnj el fájás (versek, 1949)
• A nap jegyese (versek, 1954)
• A vasárnap gyönyöre (versek, 1956)
• Deres majális (versek, 1957)
• Himnusz minden időben (versek, 1965)
• Arccal a tengernek (összegyűjtött versek, 1966)
• Ég és föld (oratórium, 1971)
• Versben bujdosó (versek, 1973)
• Csodafiu-szarvas (versek fiataloknak, 1977)
• Jönnek a harangok értem (versek, 1978)
• Versek és versfordítások I–III. (legújabb kiadás: 2004)

Főbb műfordítások külön kötetben:

• Szablyák és citerák (bolgár népköltészet, 1953)
• Csü Jüan: Száműzetés (műfordítás, 1959)
• Sólymok vére (bolgár népköltészet, 1960)
• Darázskirály (válogatott világlírai műfordítások, 1968)
• Babérfák (délszláv népköltészet, 1969)
• Erdőn, mezőn gyertya (bolgár népköltészet, 1945)
• Federico García Lorca: Cigányrománcok (1976)

Főbb műfordítások antológiákban:

• Szamártestamentum (középkori francia költészet, 1965)
• Dylan Thomas versei (1966)
• Federico García Lorca összes versei (1967)
• Virágzik a pomagránát (albán népköltészet, 1968)
• Ben Jonson: Alkimisták (verses színmű, 1974)
• Zbigniew Herbert: Az angyal kihallgatása (1979)

Különleges Nagy László könyvek:

• Adok nektek aranyvesszőt. Nagy László összegyűjtött prózai írásai (1979)
• Szárny és piramis. Versek, rajzok, képek, kéziratok Nagy Lászlótól (82 képpel, 1980)
• Kísérlet a bánat ellen. Versvázlatok, rajzok Nagy László jegyzetfüzeteiből (1980)

Nagy László által illusztrált könyvek:

• Szécsi Margit: A trombitákat összesöprik (versek, Nagy László 12 tusrajzával, 1965)
• Dylan Thomas: Összegyűjtött versek (Nagy László 6 cink-karccával, 1966)
• Miguel Hernández: Örökös mennydörgés (Nagy László 5 tusrajzával, 1967)
• Szécsi Margit: Új Heraldika. Összegyűjtött versek (Nagy László 8 rézkarcával, 1967)
• Szécsi Margit: A Nagy Virágvágó Gép (versek, Nagy László 6 tusrajzával, 1969)