105 éve hunyt el Mikszáth Kálmán

– Klikk a nagyobb mérethez! –

Az író 1847. január 16-án született Szklabonyán, egy Nógrád megyei kisközségben. (A falu ma Szlovákiához tartozik.) Édesanyjától ő is a palóc nyelvjárást tanulta, s palócos kiejtését élete végéig megőrizte. Írótársai, barátai sokszor csak a „nagy palóc”-ként emlegették.

A család eredetét a 17. század derekától lehet nyomon követni. Ősei többségükben tudományszerető, tollforgató evangélikus papok voltak, kik külföldi egyetemeken, Wittenbergben, Halléban, Jénában hallgatták a teológiát. A hagyomány az író nagyapjánál szakadt meg, ő már világi foglalkozású volt, amit Mikszáth János, az író édesapja is követett. Mészárszéket és kocsmát bérelt, majd ahogy módosabb lett, 100 holdon gazdálkodott. Az apa itt nősült, feleségül vette a nemesi származású Veres Máriát. A kis Mikszáth tízéves koráig szülőfalujában élt, boldog gyermekkorának élménye egész pályáját végigkísérte.

A gimnázium hat osztályát 1857–1863 között Rimaszombaton végezte, majd 1963–1866-ban a selmecbányai evangélikus líceumban fejezte be. Részt vett az önképzőkör munkájában, verseket, elbeszéléseket írt. Az érettségi után néhány félévig „mezei” joghallgató volt a győri jogakadémián, de szörnyen irtózott az élettelen jogi szövegektől, diplomát nem is szerzett.

Az 1870-es évek elejétől Mauks Mátyás szolgabírónál volt esküdt, majd ügyvédgyakornok Balassagyarmaton. Itt ismerte meg főnöke művelt, okos lányát, Mauks Ilonát későbbi feleségét. A fiatal esküdt megkérte Ilonka kezét, de a Mauks család nemet mondott.

Mikszáth Kálmán és Mauks Ilona

1871-ben meghalt az édesapja. Ami a lelket megmérgezi című novellájával megnyerte az Igazmondó pályázatát.

1873-ban Mikszáth Pestre költözött. Bekerült az írótársaságba, felolvasást tartott az Írói-körben. Közben levelezett Ilonával, aki sok habozás után végre elszánta magát. Rokonlátogatásra Pestre utazott és 1873. július 13-án a család beleegyezése nélkül megesküdtek. A nyomor és a nélkülözés évei következtek.

1873–1878 között Pesten töltött öt esztendő Mikszáth életének legválságosabb időszaka.

1873–1874-ben újságíró és szerkesztő Budapesten (Hasznos Mulattató, Lányok Lapja, Magyar Néplap stb.), de olyan kevés volt a jövedelme, hogy a lakást sem tudták kifizetni. 1874 augusztusában kisfiúk született, de pár nap múlva meghalt.

1875-ben írásaira nem talált kiadót, anyagi gondjai egyre nőttek. Felesége megbetegedett, s hazautazott szüleihez. Mikszáth ekkor, hogy a nélkülözésektől megkímélje, kierőszakolta a válóper megindítását.

1875–1878-ban magányosan, betegen és hihetetlen nyomorban élt a fővárosban. Ebben a reménytelen helyzetben érte a megváltás: egy induló laphoz hívták újságírónak Szegedre. Az író közel három évet töltött a városban, bár átmeneti állomás volt az életében, mégis sorsfordulót jelentettek a szegedi évek. Mikszáthnak volt köszönhető, hogy a lap (Szegedi Napló) lassan országos orgánummá vált, 1300 példánnyal a legolvasottabb alföldi újság rangját érte el. A szellemes újságíró pedig a város kedvence lett. Belekóstolt a sikerbe.

1880 végén az író megvált Szegedtől. Pestre költözött és a Pesti Hírlap munkatársa lett. Közel negyedszázadot töltött a lapnál. 1881 augusztusában megjelent A tót atyafiak című novelláskötete, s ekkor szinte egyik napról a másikra híres író lett. Amikor a következő novelláskötete, A jó palócok megjelent 1882 januárjában, az írói hírnevét végleg megalapozta. A lapok versengtek a kézirataiért.

1882-től a Petőfi Társaság, 1883-től a Kisfaludy Társaság tagja lett.

Életének következő fordulata olyan, mintha valami romantikus regényíró fantáziája szülte volna. 1882. december 31-én újra feleségül vette Mauks Ilonát. Házasságukból három fiúgyermek született: Kálmán, János, Albert. Az írót a családi fészek óvó, féltő melege vette körül, a gyerekeit rajongásig szerette.

A nyolcvanas években még két esemény hozott fordulatot a pályáján: parlamenti karcolatai és a képviselői mandátum. Parlamenti tudósításaiban, karcolataiban a műfaj megtalálta igazi mesterét. Az ő kezében vált igazán művészetté ez a műfaj.

1887-ben az erdélyi illyefalvai kerület választotta képviselővé, majd 1892-től 1910-ig (mindvégig) a fogarasi kerületet képviselte.

1890-ben meghalt legkedvesebb kisfia, Jánoska. Élete végéig nem heverte ki a tragédiát. Sorra jelentek meg regényei, kivétel nélkül mindegyik hatalmas irodalmi siker volt.

1995-ben megjelent a Szent Péter esernyője, sokak szerint a legjobb műve.

1900-as években megjelentek a nagyregények: Különös házasság (1900) A Noszty fiú esete Tóth Marival (1906–1907) Jókai élete és kora (1907) valamint A fekete város (1908–1910).

1904-ben megvette a horpácsi birtokot és ideje nagy részét már itt töltötte.

Mikszáth Kálmán az íróasztalánál

1910-ben országszerte megünnepelték Mikszáth 40 éves írói jubileumát. A záróünnepséget május 16-án a fővárosi Vigadóban tartották. Nagy szónoklatok, köszöntők után, az író még egyszer összefoglalta művészi hitvallását, ars poetikáját: „Sok beszéd elhangzott, mely sikereim titkát keresi. Ennek a sikernek igen egyszerű a nyitja. Az őszinteségben van. Mindig azt írom, ami a tollam hegyére jön. Még talán akkor is, amikor nem látszik célszerűnek.”

A jubileum alkalmával szülőfaluját, Szklabonyát átkeresztelték Mikszáthfalvára.

Az ünneplés után elindult új, leendő képviselői kerületébe, Máramarosszigetre, de súlyos tüdőgyulladással visszafordult.

1910 május 28-án hunyt el Budapesten. Végső nyughelye a Kerepesi úti temetőben van.

Mikszáth Kálmán Emlékház (Horpács)

A kiállítás megtekinthető 2015. május 20. és június 7. között, az első emeleti irodalmi sarokban a Tudásközpontban.

Munkái:

1. A batyus zsidó lánya (1871)
2. Ami a lelket megmérgezi (1871)
3. A lutri (1872)
4. Nibelungok harca (1873)
5. Pecsovics világ (1874)
6. Elbeszélések. (1874) két kötet
7. Tündérvilág. Válogatott mesék gyűjteménye az ifjúság számára 9 képpel (1875)
8. A vármegye rókája (1877)
9. Még újabb fény- és árnyképek (1878)
10. Az igazi humoristák. Czikkek a magyar nép humoráról (1879)
11. Szeged pusztulása (1879)
12. Tót atyafiak. Elbeszélések és rajzok (1981)
13. A jó palóczok. 15 apró történet (1882)
14. Herczeg Eszterházy Miklós kalandjai szárazon és vizen (1882)
15. Az ördög orsója vagy a tolpányi boszorkány históriája (1882)
16. Jókai Mór, vagy a komáromi fiú, ki a világot hódította meg (1883)
17. Herczeg Esterházy Miklós további kalandjai (1883)
18. Kavicsok. Elbeszélések (1883)
19. Nemzetes uraimék. Regény (1884)
20. A titokzatos fekete láda. Elbeszélés (1884)
21. A tekintetes vármegye. Igaz történetek (1885)
22. A       lohinai fű. Elbeszélés (1886)
23. Urak és parasztok (1886)
24. A két koldusdiák. Mesés történet az ifjúság számára (1886)
25. A tisztelt ház (1886)
26. Club és folyosó. Politikai ötletek és rajzok (1887)
27. Otthon és a zöld mezőn. Gyermekek olvasmánya. (1888)
28. A beszélő köntös. Regény (1889)
29. Magyarország lovagvárai regékben (1890)
30. Pipacsok a buzában. (Tizennyolcz elbeszélés) (1890)
31. Mikszáth Kálmán összegyüjtött munkái: I. A tekintetes vármegye. II. Az apró gentry és a nép, III. Nemzetes uraimék. IV. Pipacsok a buzában, V. Tavaszi rügyek. VI. Urak és parasztok. VII. A két koldusdiák. A mi a lelket megmérgezi. VIII. Club és folyosó. 2. kiadás. IX. A beszélő köntös. Regény. A lohinai fű. Elbeszélés. 2. kiadás. X. Pernye. Elbeszélések. XI. A kis primás. Magyarország lovagvárai. XII. Nagyságos Katanghy Menyhért képviselő úr viszontagságos élete, kalandjai, szerencsétlensége, szerencséje és művei (1889–1896.)
32. Országgyűlési karczolatok (1891)
33. A galamb a kalitkában (1892)
34. Kísértet Lublón (1892–1893)
35. A kis primás. Történeti elbeszélés az ifjúság számára átdolgozva (1892)
36. Az eladó birtok. Páva a varjúnál. Két elbeszélés (1894)
37. Szent Péter esernyője. Neogrády Antal rajzaival (1895)
38. Beszterce ostroma. Egy különc ember története (1895)
39. Társalgási leczkék. (Az elemi népiskolák számára). Kulcs a magyar nyelv megtanulásához (1895)
40. Huszár a teknőben és egyéb elbeszélések (1895)
41. Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések (1896)
42. Prakovszky, a siket kovács (1897)
43. A gavallérok. Ne okoskodj Pista (1897)
44. Új Zrínyiász. Társadalmi és politikai szatirikus rajz (1898)
45. Egy választás Magyarországon, vagy a körtvélyesi csíny (1898)
46. Két elbeszélés: Homályos ügy. A táborszernagy halála (1898)
47. Mikszáth Kálmán munkái. Uj sorozat. I. Szent Péter esernyője. II. Besztercze ostroma. III. Kisértet Lublón és egyéb elbeszélések. IV. Uj Zrinyiász. V. Tót atyafiak. A jó palócok. VI. Prakovszky a siket kovács. A kölrtvélyesi csíny. (1900.)
48. Különös házasság. Regény (1900) két kötet
49. A szelistyei asszonyok (1901)
50. A fekete kakas (1901)
51. Öreg szekér, fakó hám. Újabb elbeszélések (1901)
52. A fészek regényei. Elbeszélések (1901.)
53. A sipsirica. Regény (1902)
54. Akli Miklós. Regény (1903)
55. A vén gazember. Kisregény (1906)
56. A Noszty fiú esete Tóth Marival. Regény.(1906–1907)
57. A fekete város. Regény (1908–1910)