Hétfő este ült le a Tudásközpontba Kiss Tibor Noéval a nemrég megjelent könyvéről beszélgetni Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője.
– Klikk a nagyobb mérethez! –
A szerző szintén a Jelenkor munkatársa, tördelőszerkesztője, így a könyvbemutató barátságos, bensőséges hangvételűre sikerült.
Akik még nem ismerték Kiss Tibor Noét, azok most megtudhatták, hogy nemcsak az irodalom, de a foci is érdekli.
Az első könyvében a szerző a transzneműségének felismeréséről vall, mely 2010-ben jelent meg Inkognitó címmel.
Az új könyve, az Aludnod kellene által bepillantást nyerhetünk egy olyan világba, ami nemcsak a magyar valóság egy részébe, de – ahogy a szerző mondta – a saját osztályidentitásába is betekintést nyújt. Az író saját tapasztalatán alapuló műről hallhattunk értekezést.
Állapotregényről, ha úgy tetszik, közérzeti regényről van szó, mely egy-egy ember egy-egy történetét köti össze. Megjelenik az apa karakter, melyben saját apját jeleníti meg Kiss Tibor Noé. A sok férfi közt pedig feltűnik egy serdülő lány alakja, a kulcsfigura.
A helyszín egy alföldi telep, ami már önmagában is nyomasztó, ám kiderül, hogy az ott élők helyzete csak tovább fokozza ezt a hangulatot. A telep bárhol lehetne az országban, s az ott élők is valós személyek lehetnek, de a regény valóság tartalma elenyésző, csupán pár történet töredék. Mégis reális képet fest a mai társadalom egy rétegéről.
Kiss Tibor Noé bevallja, ennek ellenére valahogy rá kellett jönnie, hogy szereti ezeket a karaktereket, s megpróbálta szerethetővé tenni őket. Még azt is, akit amúgy a telep összes lakója utál.
Mindenki keveset beszél a könyvben. Ahogy Ágoston Zoltán olyan frappánsan fogalmazza: nyelvtelenek. A szerző bólogat és hozzáteszi, „keveset beszélnek, de az bölcs.”.
Elsősorban azoknak ajánlom az Aludnod kellene című könyvet, akik kedvelik az egyáltalán nem könnyű és elgondolkodtató olvasmányokat.
Írta:
Gűth Csilla
Fotózta:
Szeifer Csaba